, (el-birtoklás) ösz. fn. A birtokszerzésnek azon neme, midőn valaki az idegen jószágot, hosszasabb, a törvény által meghatározott időben meg nem zavart birás által egészen tulajdonává teszi. Az osztrák jog megkülönbözteti az elévülést az elbirtoklástól. E szerént (1451. §.) "Az elévülés valamely jognak, mely a törvény által meghatározott idő alatt nem gyakoroltatott, elvesztése." És (1452. §.) "Ha az elévült jog törvényes birtoklásnál fogva egyszersmind más valakire átruháztatik; akkor elbirtokolt jognak s a szerzés e módja elbirtoklásnak neveztetik."