, (el-léptet) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki lépve odább menjen, haladjon. Elléptetni maga előtt dobszóval a hadsereget. Vétetik önható ért. is a lovasságról, s ekkor am. a lovasság léptetve elmegy, vonalban, hadi rendben eltávozik; valaki előtt elvonúl. Elléptettek a huszárok a legközelebbi állomásra. A gyalogság ellépdel.