, (el-hal) ösz. önh. 1) Természetes halállal kimúlik. Szülei, rokonai mind elhaltak. Rendesen akkor használjuk, midőn többről van szó. 2) Némely tájakon, péld. Mátyusföldön: elájul, elalél. 3) Elenyészik, megszűnik.
"Most csöndes a hajlék, elhalt a zsibongás,
Elhagyott az öröm, örökös vendéged
A sohaj s a bánat."
Pompéry.