, (el-csépel) ösz. áth. 1) Cséplővel valamely megérett növényből, gabonából a szemes magokat kiveri. Elcsépelni a rozsot, zabot, babot stb. 2) Önh. A csépelést elvégzi. Nálunk már elcsépeltek. 3) Átv. ért. valamely tárgyat addig emleget, annyiszor hord fel, hogy minden ujsági s egyéb érdeke megszünik. Elcsépelt dolog. V. ö. EL és CSÉPEL.