, (el-mozdúl) ösz. önh. 1) Helyéből, nyugvó állapotából belső erejénél fogva eltávozik. Elmozdúl a rest bival is, ha szurkálják. 2) Mondják oly tárgyakról is, melyek külső erő által indíttatnak el. Elmozdúl a szélmalom, ha kedvező szele jön. 3) Elmegy, eltávozik. Mozdulj el már innen. V. ö. MOZDÚL.