, (el-me-el-et-i) mn. tt. elméleti-t, tb. ~ek. Ami kiválólag elméletben, azaz gondolatban, belső szemlélődésben, fogalomban, elvont eszmében létezik; ami az ismereteknek általános jegyeit, tulajdonságait tárgyazza, (theoreticus). Ellentéte: gyakorlati, tapasztalati. Elméleti bölcsészet. Elméleti ismeretek.