, (el-me-el-és) fn. tt. elmélés-t, tb. ~ěk. 1) Általán, az elmének működése. 2) Különösen, tágas ért. valaminek érzékkel vagy gondolattal öntudatos felfogása. 3) Szorosb ért. az észrevett tárgynak megfontolása s megismerése. 4) Legszorosb ért. általános, elvont eszmék, fogalmak alakitása. V. ö. ELME, ELMÉL.