, (el-len-kěz-ő-leg) ih. 1) Egészen más irányban, más móddal. Ellenkezőleg cselekedni, mint a parancs szól. 2) Ellenállólag, ellenszegülve. Ellenkezőleg nyilatkozni a felsőség irányában. 3) Vezérszó gyanánt szolgál a körmondatban, midőn az utómondat az előmondatnak ellene tétetik.