, (el-len-kěz-és) fn. tt. ellenkězés-t, tb. ~ěk. Igen rokon az ellenkědés szóval, azon különbséggel, hogy az nem jár szükségképen gyülölséggel, vagy mást bántani, ingerelni akarással, pl. lehet bizonyos ügyben, véleményben két személy között ellenkezés, de azért nincs ellenkedés. V. ö. ELLENKĚRIK és ELLENKĚZIK.