, (ellen-hangzat) ösz. fn. 1) Öszve nem egyező hangok vegyülete. 2) Távolabbi, nehezebben felfogható, mintegy egymástól eltérni látszó zenehangok vegyülete. Máskép: szélhangzat. (Dissonance). Ellentéte együtt- v. egybehangzat (Consonnance); mind a kettő összhangzat, összhang. (Harmonie).