, (ellen-hangú) ösz. mn. 1) Oly énekes vagy zenész, ki az ellenhangot énekli, játsza; vagy oly hangszer, mely ellenhang játszására szolgál. 2) A zenészetben oly hanggal biró, mely egy másikkal nem egyezik. Ellenhangú énekesek, ellenhangú húrok. 3) Átv. ért. Ellenkező véleményt, szavazatot nyilvánító.