, (el-len-ěz) áth. és hangugrató, m. elleněz-ětt v. ellenzětt, htn. ~ni v. ellenzeni. 1) Valamit nem tanácsol, nem javall, helyben nem hagy. 2) Valaminek homlokegyenest ellenszegűl, valamit akadályoz. Ellenzi fiának a házasságot. Ellenzi az új törvények végrehajtását. Ha te akarod, én nem ellenzem.