, (el-kiált) ösz. áth. I) Kiáltva szólít valakit, hogy menjen vagy jőjön el. 2) Visszaható névmással: elfakad kiáltva. Elkiáltom magamat, elkiáltod magadat, elkiáltja magát, stb. 3) Messze kiált. Elkiáltott a harmadik szomszédba. 4) Kiáltó hangon elmond. Az éjjeli őr már elkiáltotta a tíz órát.