, (el-indít) ösz. áth. 1) Heverő, veszteglő, nyugalomban levő testet helyéből úgy mozdít el, hogy tovább menjen, forogjon, haladjon. Elindítani a szekeret, hajót. Elindítani az órát, a malomkereket. 2) Embereket, péld. katonákat, útnak ereszt, menésre int. Elindítani a tábort az ellenség felé. V. ö. INDÍT.