, (el-hallgat) ösz. áth. 1) Valamit titokban tart, ki nem mond. Elhallgatja, amit látott. 2) Szó nélkül eltűr valamit. Békével elhallgatok mindent, amit mondasz. 3) Szólani megszün. Miután kibeszélte volt magát, elhallgatott. 4) Folytonosan figyel valaki beszédére. Elhallgatnám őt, ha még annyi ideig beszélne is. V. ö. EL, (2) és HALLGAT.