, (el-hajlás) ösz. fn. 1) Tulajdonkép: ivalaku görbe vonalban induló iránya valaminek. A gyümölcscsel terhelt ágnak elhajlása. A nyomott vas rudnak elhajlása. 2) Eltérés, eltávozás. A delejtűnek elhajlása az éjszaki sarktól. 3) Átv. ért. elidegenedés, odahagyás, elpártolás. V. ö. ELHAJLIK.