, (el-gondol) ösz. áth. 1) Valamely tárgyon végig jártatja eszét; fontolóra vesz valamit. Leginkább tárgyra mutatólag használtatik. Ha elgondolom, mint bántak velem, lehetetlen nem boszonkodnom. 2) Képzel, elképzel. Gondoljátok el, mi történt velem. Azt könnyü elgondolni. V. ö. EL, (2) és GONDOL.