, (el-ev-en-ség) fn. tt. elevenség-ět. Az ép testben a vér könnyü forgásának jelensége, mely leginkább vidor, élénk, mozgékony lejtésekben mutatkozik. Elevenség a szemekben, a járásban, menésben, a beszédben. Átv. ért. a léleknek ébersége, könnyü repkedése, a tárgyak fris felfogásában ügyessége.