, (el-ev-en-ěd-ik) k. m. elevenědtem, ~tél, ~ětt. 1) Ami életnélküli volt, vagy megholtnak látszott, élni kezd. A tetszhalott elevenedik. A kiszáradva hevert békák elevenednek, midőn eső éri őket. 2) Élénk, vidor, mozgékony kezd lenni. A lábadozó betegnek szemei, orczái elevenednek.