, (el-em-i) mn. tt. elemi-t, tb. ~ek. 1) Ami valamely testnek, tudománynak, öszvegnek elemeit foglalja magában. V. ö. ELEM. Elemi számtan, elemi nyelvtan. Elemi részek. Elemi tanodák, könyvek, ismeretek. 2) A természet elemeitől származó, azokra vonatkozó. Elemi károk, csapások (tűz, víz által).