, (el-bűvöl) ösz. áth. 1) Valamely szépmű vagy müvészet által egészen meghat, elragad, mint valamely büvész. A jeles zenész, énekes elbűvöli a hallgatókat. 2) Bűvölés, titkos mesterség vagy ügyesség által elvesz, eltüntet. Elbűvölte ujjamról a gyürűt, vagy zsebemből az aranyakat.