, (elő-szeretet) ösz. fn. 1) A rokonszenvnek azon neme, midőn valaki v. valami iránt különös vonzalmat, hajlandóságot érezünk, mielőtt szeretetreméltóságáról meggyőződve volnánk. 2) Vonzalom, melylyel többek közől egyet különösen megtisztelünk. Valaki iránt előszeretettel viseltetni.