, (elő-idéz) ösz. áth. 1) Idézés által eléállít, előjönni parancsol. Előidézni a bepanaszlottakat, a vád alatt lévőket. 2) Átv. ért. az elmultakat szóval vagy gondolattal, képzelettel felhozza, reájok hivatkozik. Az ifju kor örömeit előidézni. Szabatosabban: eléidéz. V. ö. ELŐ, (3).