, (elő-hirnök) ösz. fn. Hirnök, ki valami felől előlegesen rövid, ki nem merítő tudósitást hoz. Átv. ért. valamely jövendő eseménynek előjele. Némely tengeri madarak rendkivüli süvöltései közelgető vésznek előhirnökei. Gyógytanban: megelőző kórjel, a többi kórjelek között az első.