, (el-ő-d) fn. tt. előd-öt. 1) Általán, ősök, kik előttünk éltek. 2) Különösen, a népnek, nemzetnek, nemzetségnek első alkotói. Vajha minden nemes elődeinek példáját követné. Az elődök vérrel szerezték e hazát. Máskép: eldőd. 3) Valamely hivatalban a megelőző, előbbi tisztviselő. Ellentéte általában: utód.