, ELÉVÜLÉS, (el-évülés) ösz. fn. Midőn valamely jog, az eredeti jogbirtokosnak elhanyagolása miatt, bizonyos idő mulva elenyész és gyakran egy másikra, t. i. arra száll, ki azt azon idő alatt akadály és ellenvetés nélkül használá vala. Máskép: elidősülés, idősűlés, idősűlet (Praescriptio). V. ö. ELÉVŰL.