, (el-énekěl) ösz. áth. 1) Valamit énekszóval eléad. Elénekelni első hallásra a legnehezebb dallamokat. Régen hegedült arról szent Dávid, el is énekelte. (Km.) 2) Énekszóval elbucsúztat. Elénekelni a halottat. Szokottabban: kiénekel. 3) Folytonosan, tartósan énekel. Óránként elénekel.