, (el-é-g-ěd-etlen) mn. tt. elégedetlen-t, tb. ~ěk. 1) Kinek valami nem elég, ki valamivel nem éri be, ki többet kiván. 2) Átv. ért. s polgárzati tekintetben, ki az országos ügyek állapotát rosznak tartván ennek megváltoztatása végett nyugtalankodik. Elégedetlen kuruczok. 3) Mint határozó: elégedetlenül.