, (el-é-be v. el-é-ve) ih. és névutó, mely a harmadik személyre vonatkozik. Elébe adni a dolog mivoltát. Elébe szabni a munkát. Biró elébe terjeszteni az ügyet. A vendégnek elébe menni vagy elébe menni a vendégnek. Értelmére nézve am. eléje. Személyragokkal viszonyítását l. ELÉ (1) alatt.