, (egy-ez-het-len) mn. tt. egyezhetlen-t, tb. ~ěk. 1) Aki nem egyezhet, vagy ami iránt egyezni nem lehet. Egyezhetlen osztályosok. Egyezhetlen ügy. 2) Ami nem egyezhetik, ami egymással öszve nem illik, meg nem fér. A föl nem hangolt zeneszerek egyezhetlenek. Némely szinek egyezhetlenek egymással.