, (el-me-es-ség) fn. tt. elmésség-ět. 1) A széles értelemben vett elmének egyik sajátságos tulajdonsága, melynél fogva meglepő ötleteket, finom, éles észrevételeket és gondolatokat fejt ki. 2) Így neveztetik maga azon ötlet, gondolat, észrevétel is, mely ezen tehetségből ered. Különböztetésül V. ö. ELMÉNCZSÉG.