, (ellen-vető) ösz. fn. és mn. Ki valamely állítás igazsága ellen bizonyos nehézséget, okokat hoz föl. Különösen, nyilvános, iskolai vitatkozásoknál oly személy, ki a vitatott tárgy ellen okoskodó alakban okokat, nehézségeket terjeszt elé, melyeket a vitatónak ismételni s megczáfolni kötelessége. (Opponens).