, (el-len ség-ěs) mn. tt. ellenségěs-t v. ~et, tb. ~ek. Más kárára, veszedelmére törekvő, másnak javát, előmenetelét gátoló, rontó, mást gyülölő. Ellenséges indulat, akarat. "Ellenségesek valának egymással" (inimici erant ad invicem. Tatrosi cod.) ma: "ellenséges indulattal valának egymáshoz v. egymás iránt."