, (el-ki) ösz. igekötő, melyben az el, a ki erősbitésére szolgál, kivált versezetekben.
A régieknél gyakoribb.
"El-kiszálltak a kicsinyek,
Hült a fészek és üres,
A vándor-madár magának
Úti társakat keres."
Tompa.
"Hogy egyéb dolgától megüresült vala,
Több leány társival el-kikészül vala."
Istvánfi Pál a XVI. században.