, (esz-telen-ség) fn. tt. esztelenség-ět. Észnélküli állapot, vagy tulajdonság; bolondság; butaság; ostobaság; tréfából elkövetett bolondos csíny; meggondolatlan könnyelmüség. A fiatal ember sok esztelenségbe tántorodik. Kiméletesb és gyöngébb kifejezés, mint a bolondság.