, (esz-me-eny-i-leg) ih. Nem valódi, vagy nem pusztán valódi tárgy, vagy csupán tapasztalat után, hanem a képzelő erőnek, vagy ennek is alkotása szerént; előkép gyanánt. Eszményileg fogni fel valamely tárgyat. Eszményileg festett kép. Eszményileg megállapított igazság.