, (es-en-kěd-ik) k. m. esenkěd-tem, ~tél, ~ětt. Alkalmatlanul vagy szemtelenül kunyorál, kér, s mintegy erőszakosan ki akar csikarni valamit. Esenkedik a gyermek valamiért, midőn addig sí-rí, míg meg nem adják neki. Igen óhajt valamit, szertelen vágyik valamire. Esenkedni valami után.