v. ERGELLŐS, jobban: ERGELŐS, (er~ v. err-gel-ő-s) mn. tt. ergelős-t v. ~et, tb. ~ek. Mérges, hirtelen haragu. Balaton és Sopron vidéki tájszó. A német ärgerlich szóval ugyan mind hangban, mind értelemben megegyezik, mindazáltal tiszta magyar elemei vannak. V. ö. ERR, ERRGEL.