, (er-ez-et) fn. tt. erezet-ět. Valamely testnek szétágazó öszves erei. Állati erezet. Növény, levelek erezete, azaz vékony szálacskák, vonások, melyek a levél közép eréből szétoszlanak. Átv. ért. mesterséges vonások, szálak, melyeket az asztalosok erek gyanánt képeznek a bútorokon.