, (er-d-ő-ség) fn. tt. erdőség-ět. Több erdőnek öszvege, messze kiterjedt erdők; erdős hely. Bakonyi, vértesi, pilisi, mátrahegyi erdőség. Az Érdy-codexben am. Erdély (noha itt szintén eléjön Erdel is: erdeli vajda). "És Erdőség az időtül fogva Magyarországhoz hallgatott mind ez ideiglen.