, (em-běr-et-len) mn. tt. emberetlen-t, tb. ~ěk. Emberek nélkül szűkölködő, hol ember nem lakik. Emberetlen vásár. Emberetlen vadonság. Hogy eső esnék a földre az emberetlen pusztában, ahol senki a halandók közől nem. lakik. (Káldi Job. 38. 26). Ettől különbözik: embertelen, l. ezt.