, (el-vesztegěl) ösz. önh. 1) Vesztegelve el van, azaz: henyélve, semmit sem téve tölti az időt. Használják tárgyesettel is: Elvesztegelni a napot. 2) A régieknél: elhallgat valamit, nem szól bele, vagy hozzá, midőn kellene. V. ö. VESZTEG, VESZTEGĚL.