, (el-vágy) ösz. önh. ELVÁGYIK, (el-vágyik) ösz. k. Vágya van elmenni, eltávozni. Elvágyni egy boldogabb hazába. Szabatosabb: elvágyik, (t. i. a kénytelenséget, kényszerüt jelentő ik képzővel), minthogy a vágy mindig kényszerülést vagy szenvedő állapotot föltételez.