, (el-múlik) ösz. k. eltűn, lenni megszün, s mintegy semmivé válik. Nem igaz barátság az, mely könnyen elmúlik. (Km). Elmúlik az idő; elmúlnak az ifjuság örömei. Ég és föld elmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak. (Üdvözitő). V. ö. EL, (2) és MÚLIK.