, (ellen-tör) ösz. önh. Valakinek v. valaminek ellenére, daczára teljes erővel, hatályosan munkálkodik. A mondatban, az ellen szó személyragoztatik, s tulajdonitó ragu nevet kiván, pl. Ellene tör felebarátjának. Ellene tör a közjónak. V. ö. ELLEN, (2).