, (el-hangol) ösz. áth. 1) Valamely hangszert hamisan hangol, melynél fogva némely hangoknak nincs meg kellő magasságuk vagy mélységök. 2) Átv. ért. mondatik a kedélyről, midőn rendes állapotában megzavartatik. A kellemellen hír elhangolta kedélyemet.