, (elő-talál) ösz. áth. 1) Valakivel öszvejön, történetből találkozik. Előtalálni valakit az utczán, a vásárban, az úton. Szabatosabban: elétalál. V. ö. ELŐ, (3). 2) Gúnyosan szólva, valamit visszásan, fonákul talál, azaz tesz v. mond. No ugyan előtaláltad! Helyesebben: eltaláltad.