, (el-ül) ösz. önh. 1) Félre ül, előbbi helyét odahagyva máshová ül. Elülni a pamlagról a székre. 2) Fenékre száll. A vas elül a vízben. Elül a hajó, ha fenekén rés támad. 3) Mondják a madarakról, midőn nyugonni, alunni mennek. Elültek a tyúkok. Akkor már elülnek a verebek, azaz, késő estve lesz. (Km.).