, ELÚTAL, (el-utal? v. ~útal) ösz. áth. 1) Útnak bocsát, útat mutat, útba igazít. Elutalni a tévelygő vándort a legbiztosabb ösvényre. 2) Bizonyos téren utat nyit. Elutalni a szántóföldet, rétet, azaz: a szántóföldön, réten utat törni keresztül. 3) Elutasít, meg nem hallgatva vagy segedelem nélkül elbocsát, elküld.