, (el-puhít) ösz. áth. 1) Puhára változtat el. 2) Átv. ért. a testet minden viszontagságok, elemek iránt igen érzékenynyé teszi; eredeti nyerseségéből kivetkőzteti; gyönyörök éldelésére szertelen fogékonyságot szerez neki. 3) Tréfás, és népies beszédben, valakit annyira elver, hogy teste szinte elpuhúl bele. V. ö. PUHA.